Innovációs Központ, Konferencia terem


Ez volt a nagy "szerelem"Tiszadob

Képalkotásról



Képek
    17 évesen, Hauser Beát láthattam egy velemi művésztelepen szövés közben. A megszállottsága azonnal megfogott. Akkor döntöttem el, hogy textilművész leszek. A főiskolán már voltak racionálisabb gondolataim is, akkor már szűkült a kör, akkor már gyári tervezőnek készültem. Az egyetem után megszülettek gyermekeim és közben, szép lassan elfogytak a gyárak. Tanítottam, csaknem öt évig, alapfokon, és egyetemen. Ám, a lehetséges megoldások kihátráltak mögülünk. Maradt a belénk égetett program, autonóm művésszé kell válnunk. Azt, hogy mit kell kifejezzek nemezképeim által, Clement Greenberg 20.századi művészetkritikus gondolatai nyomán értettem meg.
    Minden, amit megpillantunk, vagy ami a belső szemünk elé kerül, letisztázódik, képpé változik. Képekkel élünk és képekben értjük meg a világot. A fizikai kép úgy viszonyul a mentális képhez, mint a kérdés a válaszhoz.
    Az érzékelés új technikáinak elsajátítására kényszerít a kor. Ez, egyben az ábrázolás új technikáira való reakcióit kényszeríti ki a nézőből.  A képek túltermelése olyan mértékben ingerli látószervünket, mint amennyire- szerencsére- meg is bénítja, vagy immunissá teszi azt. Feltűnésük gyors ritmusát ugyanilyen ritmusban történő eltűnésük kompenzálja. A testi emlékezetünkben szimbolikus jelentéssel felruházott képek azonban különböznek az általunk fogyasztott, majd elfeledett képektől. Amennyiben a testben a képek helyének nevezhetjük a szubjektumot, amely mi magunk vagyunk, akkor azt mondhatjuk róla, hogy a médiumok elől való menekülésben megmarad az ellenállás olyan helyeként, amely a képáradat okozta szorongatottságunkban leleményesen változtatja el magát.
   A művészetnek az a feladata, hogy létrehozza az ő „saját” képeit. A festőknek, ill. alkotóknak eszerint a művészeti médiumot kell tematizálniuk, és az absztrakció révén mindenfajta környezetből származó leképezést el kell űzniük. A képnek tehát, amely a művészet kontextusába kerül, meg kell változnia.
  Munkáim, ez értelmezés szerint, mindig az aktuális szubjektum tükröződései.